Tranzakciók V.
álmomban: veterán kolibrim kalitkájánál
jártam. hajszálvékony csőből potyogott száraz csőrébe
a nektár.
álmomban: ahol már mindig tavaly van, olyan volt
a szobám.
dáliadaráló a pulton, dúsan erezett szivacs,
kőszín zakó a vállfán. a kereszthuzat munkássága,
ha végül megmoccan.
*
kontakthibás csillag. parázslik, kihuny, föl-
parázslik.
*
a bőröd egy ideig archiválja, hogy tiszta erőből
megszorítottalak.
*
kinyitja az ablakot, beereszti a
kallódó ékezetet.
*
nézd, egy tálca sültalmát hozok neked.
inkább te nézz, mutatsz magadra.
kopott gyöngysornak látszik, pedig nem az.
szabályos ívben letelepített kullancsok lakmároznak belőled.
vérszívó nyakék.
mosolyom lefolyik a szám szélein.
*
szkandereztünk a nyelvünkkel.
csókolózásnak hittük.
*
délután háromtól lesújt a nap.
a függönyök közti dilatációs résen át tűzforró
csíkot húz a parkettára.
*
este tíz és éjfél között kikapcsolják a gravitációt
a botanikus kertben.
öt négyzetkilométernyi agyontaposott avar kezd lebegni,
és néhány levél újraélheti a földet nem érés mámorát.
*
ott volt.
talán.
de nem jelzett
egyetlen érzékszerv sem.
*
a forrás szája körkörös érvelés a fény mellett.
*
eleresztett egy mérgeskígyót
csúcsidőben
a buszon.
*
észrevettem, hogy a medvebőrszőnyeg is változik.
télre életerős bundát növeszt,
tavasszal könnyelműen vedlik a
nappaliban.
*
lehelete a szeméremteste körüli levegő szagát
ismételte.
*
hiába fognám meg, ha egyszerűen nincs rajta
markolat.
*
autodidakta csiga. förtelmes nyálkával ír a járdára
memoritereket.
*
egy hordó kontaktzselét borítottunk a kunhalomra,
majd szabadon eresztettük az ultrahangfejet.
keresd, keresd a régi királyt.
*
talán már túl sok évgyűrűt gravírozott törzsére az idő.
különben is, cserélni kellene az ágakat ezen a fán.
*
mint egy agyonhasznált kőmosórongyot, összegyűrte,
kicsavarta, felakasztotta száradni az udvart átszelő, színtelen damilra
a pórul járt, szerencsétlen, szagtalan
szellemet.
*
az árnyék, amelynek követésére ítéltek, a véraláfutásos
ágyneműn pihen.
*
ez az első éjszakád vele, és az első éjszakád nélküle.
mintha egy megbokrosodott hattyún lovagoltál volna.
*
ide-oda farolgat a szél,
s instruálja egy kereplő hosszú, fekete, rezisztens ajkait.
*
vasvillával ölted meg a matracot, amin az első
években aludtunk.
*
kar, amelyet kapkodóssá tett a rászíjazott óra.
*
képzeld el, ahogy kezemben lobogó
gyertyatartóval
végigrobogok a sötét szobákon,
s a falak megtelnek szerteszét szálldosó árnyékokkal.
képzeld el, ahogy végigrobogok, és
nem találom meg az álmomban felvillant random rózsaszálat
az ebédlőasztalon.
*
nyelv. ablakból kilógatott vörös zászló.
*
megfelelő szatyor híján az overáljába pakolta a karácsonyi
ebéd alapanyagait. ütközésig húzta a cipzárt,
s hazáig keringőzött a mosolygó, nyers hússal.
*
órák óta képtelenek vagyunk kihúzni a partra.
nincs háló, amelyik vállalná.
mit tehetek,
hosszú kilégzéssel párainstallációkat fújok a levegőbe.
*
villám. (összegzi), (kimondja), (levezeti), ami a viharban
addig összegyűlt.
*
lapátok vitáznak: mozgás nélkül is
mozdulunk, vagy
a mozdulatlanság csapdája forgat
minket?
*
a többi odafönt levélzaj. az ágak
barkochbája a szél nevére.
s a levélnyelek. mintha egymás szinonimái
volnának.
*
szél, keserédes csavargás.
emlékek rugalmas ágai, fűszálak csípőkörzése a réten,
s a gyökérzet talajtornája. szél, ahogy felkel, és feldűt, és fújtat,
ahogy alábbhagy.
a vízben még mindig ott az éjszaka. a parton a reggel, mint az éjszaka
félreértése.
és köztük a szél, beteljesítetlenül, mert szűzen, lettendő, leszendő,
lettediglen, és így tovább.
(Megjelent az Alföld 2025/3-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Tóth Kinga vizuális költeménye.)
Hozzászólások